Egy ilyen sűrű hét után nem vágytunk most kirándulasra, hanem inkább otthon maradtunk pihenni. Pedig beterveztük, hogy elmegyünk a Wicklov nemzeti parkba. Részben ezt a tervet én húztam keresztbe, mert egész hétvégén elég rosszul voltam. Csoda, hogy még csak most fáztam meg először az ittletünk óta. Azért meg kell, hogy jegyezzem, hogy eddig fogalmunk sem volt, hogy milyen az igazi ír időjárás, mert érkezesünktől kezdve egészen a múlt hétig nem esett az eső.

Mikor Galwayben voltunk akkor is jo időt fogtunk ki, miközben Dublinban szakadt az eső. Meg is jegyeztük, hogy mi mindig ott vagyunk, ahol jó idő van. Na mostmár azért rendesen tapasztaljuk, hogy milyen az, mikor vízszintesen esik az eső...

Beával úgy döntöttünk, hogyha már nem jutottunk el a Wicklov NP-ba, akkor megnézzük a P.S. I love you-t, amelyben először hallottunk erről a nemzeti parkról. Rolam azt kell tudni, hogy nagyon ritkán nézek meg egy filmet többször, de ezt most láttam harmadjára.

Vasarnap este a koli melletti pubba ültünk be egy kis elő zenet hallgatni. Az igazi ír pubokban szinte minden este elő zene van. Ezt követően átmentünk spanyol baratainkkal egy masik pubba. Csak kesőbb adták tudtomra, hogy igazábol abban a pubban vagyunk, amely a filmben is szerepelt. :) Jó érzés volt ott lenni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.