2009. november 28-30.

 Alig értünk haza Glasgowból és rám már egy másik kirándulás várt. Béreltünk két autót az erasmusos barátainkkal és felkerekedtünk, hogy megismerjük Észak-Írországot is, amely jelenleg az Egyesült Királyságnak része.

A csapat elég vegyes összetételű volt: 3 francia, 3 spanyol, 2 olasz, 1 német (aki félig vietnámi) és jómagam személyében egy magyar képviseltette magát a túrán. Első este Belfastban aludtunk egy szép kis hostelben, második este pedig Derryben.

Nagyon szép helyekre jutottunk el annak köszönhetően, hogy autóval tudtunk mozogni. Láttunk egy híres függőhidat (Carrick-a-Rede rope bridge) és egy világörökség helyszínt (Giant’s Causeway). Már ezért a két helyért megérte utazni. Belfast is tetszett, különösen a karácsonyi nemzetközi vásár, ahol tudtam enni egy jó kis német sültkolbászt, amit Németországban annyira megkedveltem. Furcsa volt, hogy elvileg Írországban vagyok, de ugyanakkor még sem. Itt is Fonttal fizetnek, és sehol nem fogadták el az Eurónkat.

   A városon azért meglátszik a politikai viszályok nyoma. Leginkább a falfestmények reprezentálják a lojalisták és a nacionalisták ellenétét, amely még nem is olyan régen megosztotta a várost. Mára a kedélyek lenyugodtak és abszolút nem veszélyes ide látogatni.

Derry is az egyik legnagyobb városként van számon tartva Észak-Írországban, amely szintén nem maradt ki a politikai csatározásokból.

Az útból leginkább az autózás maradt meg, mert azzal töltöttük a legtöbb időnket. Nagyon érdekes ez a jobboldali vezetés. A kíváncsiság kedvéért én is kipróbáltam egy parkolóban, de nem mertem volna az utakon vezetni. Én abban a kocsiban ültem, ahol Jose vezetett, aki szerencsére elég hamar felvette a lépést az új közlekedési rendszerrel, de azért az elején még figyelmeztetnünk kellett, hogy inkább a másik sávban lenne célszerű közlekedni…

A szervezés egyébként pocsék volt. Illetve csak a hostelek voltak lefoglalva és senki nem csinált pontos útitervet. Ennek köszönhetően volt egy pár felesleges kitérőnk, de még ez is belefért. Az időjárás is viszonylag jó volt, viszont nagyon erősen fújt a szél.

Nagyon jóba lettem a két olasz lánnyal, remélem velük később is tartani fogom a kapcsolatot. Viszont a franciákat mindig is furcsának találtam és ez a nézetem az út alatt sem változott meg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.