Múlt hétvégén megint vendégem érkezett drága kis hazánkból Tódor személyében.

A végeredmény is ugyan az volt, mint az előző vendégeim után: totális kimerültség. Na de azért ne szaladjunk ennyire előre.

Csütörtök este érkezett meg és egyből bedobtam az éjszaki életbe. Elvittem a kedvenc helyemre a Templebarban. Egyből odaugrott a pulthoz és rendelt nekem is egy Guinnesst nagy örömömre. Nagy nehezen legyűrtem, de nem igazán voltam feldobva miatta.

Másnap csak Dublinban mászkáltunk, szombaton pedig természetesen ellátogattunk Howthba. Hihetetlen, hogy még mindig nem unom azt a helyet…

Vasárnap Tódor mindenféleképpen látni akarta Bono házát, úgyhogy Killineybe és Dalkeybe voltunk a két romániai magyar lánnyal és Josével. Eredetileg Javier szervezett volna valami kirándulást, de két óra ácsorgás után úgy döntöttünk, hogy nem várjuk tovább és vonatra szálltunk. Nagyon elit részen kötöttünk ki, de sajnos Bono házából csak a kaput láthattuk.

Tódor most látta először a tengert, és bizonyára a viselkedését sem ismerte, mert mikor megállt a tengerparton 10 másodpercen belül a bakancsában állt a víz.

 Este még azt terveztük, hogy beülünk valami jó kis ír pubba, de Tódor elaludt és képtelenség volt felkelteni. Másnap korán reggel feltettem a reptéri buszra és lefeküdtem aludni. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.