December 17-én hazatértem és csak január 10-én jöttem vissza Írországba, hogy 5 tárgyból vizsgázzak. Egészen január10-éig nem volt biztos, hogy vissza tudok jönni a hó helyzet miatt. Előző nap a Dublin repülőtere teljesen le volt zárva. Az itteniek abszolút nincsenek hozzászokva a hóhoz. Nagyon ritkán esik az óceáni éghajlat miatt és ha esik is azonnal elolvad. Szóval leesett a hó és nem tudtak mit kezdeni vele. A DIT már a vizsgaidőszak kezdete előtt 4 nappal kiírta, hogy a január 11-én az összes vizsgát elhalasztják a hó miatt. Később ebből rengeteg bonyodalom lett, hogy melyik napon pótolják be ezeket a vizsgákat, mert itt a vizsgaidőszak mindössze két hetes és minden tárgyból csak egyszer lehet vizsgázni. Ha valaki megbukik, akkor a pótvizsga szeptemberben van. Persze mikor megérkeztünk már csak nyomokban volt hó és másnapra szinte már el is tűnt, úgyhogy feleslegesen halasztották el a vizsgákat, de már nem lehetett visszacsinálni. Mi ezen a napon felkerekedtünk és bementünk a suliba, hogy egyáltalán megtudjuk, hogy milyen napokon lesznek vizsgáink, mert ugyebár mi erasmusosok vagyunk és nekünk nem küldik ki levélben az időpontokat. Kiderült, hogy nekem kapásból van egy másnap, úgyhogy egyenesen mentem a könyvtárba tanulni.  Többnyire minden vizsgámra könyvtárban készültem fel kivéve az utolsó kettőt, mert az pont egy hétfői napra esett és hétvégén zárva voltak a könyvtárak. Valamikor Jose is csatlakozott hozzám.

A vizsgák nem voltak annyira őrült nehezek, mint otthon némelyik. Minden tantárgyból esszéket kellet írni. Általában 5 kérdés volt megadva és 3-at kellett megválaszolni. Egyedül a humán erőforrásom nem sikerült jól, mert az egy napra esett a vendéglátás gazdálkodásával és előző este semmit nem tudtam aludni, úgyhogy ez biztos meg fog látszódni a jegyemen. Sajnálom, mert amúgy rendesen felkészültem rá, de mire eljött a vizsga ideje délután, már azt sem tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány.

A vizsgák után persze ha csak tehettem szórakozni mentem, hogy még utoljára találkozhassak a búcsúzó erasmusosokkal. Igazából ez nekem nem volt akkora szívfájdalom, mint Josénak. Talán azért, mert tudtam, hogy én itt leszek a második félévben is. Rengeteg embert megismertem szeptember óta, de kevés mélyebb kapcsolatot alakítottam ki. Valamilyen szinten lehetetlennek tartom ennyi idő alatt. Többségükkel azon túl, hogy egymás országáról, a suliról vagy a bulikról értekeztünk másról nem nagyon lehetett. Hozzám két német lány és 3 német fiú állt nagyon közel, akiktől tényleg rossz lesz elbúcsúzni, de a többieknél nem éreztem semmit. Szerencsére ők még itt maradnak március elejéig, hogy húzzák az együtt töltött időt. Azért Javiert is meg kell, hogy említsem itt, aki tényleg az eső perctől kezdve barátom volt. Mielőtt visszamnet volna Murciába rendezett nekünk egy búcsú vacsorát a koliban.

Összességében azt kell, hogy mondjam, hogy életem legszebb 4 hónapja volt, amit itt töltöttem. Kár lett volna kihagyni. Rengeteg helyre eljutottam, új tapasztalatokat szereztem és tényleg, amit nem akartam elhinni otthon, hogy így lesz: megváltoztam.

Szó szerint kinyílt a világ és a legszilárdabb elveim váltak semmivé. Teljesen megváltozott az életfelfogásom és rájöttem, hogy egy másik nyelven is tökéletesen meg tudom értetni magamat a környezetemmel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.